30 évvel a kamu rendszerváltás után még ott tartunk, hogy Bástya elvtárs tartja félelemben az országot.

Március 15-e mindig kényes nap volt országunk életében, 1848 óta. Valahogy, egyik politikai körnek sem volt szimpatikus a nép szabadság utáni vágya.

Pedig olyan nagy szabadságot sosem kívánt igazán a magyar, mert valahogy mindig szerette a fegyelmezést, a tiltást, és szó nélkül vette tudomásul a kizsigerelését, a kordában tartását.

Ennek ellenére a hatalom mindig többet akart, nem kontrollálta önkényét.

Ezt mutatja be A tanú című film. Polgártársaink többsége megélte azt az időszakot, s attól a többség szabadulni is akart.

Szabadulni akartunk Bástya elvtárstól, de a kamu rendszerváltást Bástya elvtárs és maga választotta utódai vezényelték le.

Mondta is az egyik ilyen, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”

Mondjuk, ezért nem jutottunk sehova. Mert nem akartunk lövöldözni, robbantgatni, rombolni, akasztgatni.

Nem akartunk ilyet, mert az nem jó. Így viszont maradt a diktatúra, az aljasság.

Mert a rohadék magyar politikusok szerint csak akkor kell viselkedni, ha tombol a nép.

Csak akkor kell emberséges intézkedéseket végrehajtani, ha lógni látja a kollégáját.

Egy rendes polgár viszont nem akar ilyet, így marad a birkaság és a rohadék politikai kör.

Így fordulhat elő, hogy a kamu rendszerváltás után 30 évvel, Petőfi napján, Bástya elvtárs letiltatja Petőfi versét.

Bástya elvtárs pontosan tudja, hogy milyen mocsok ember, és mit cselekszik.

Bástya elvtárs azt is felfogja, hogy mit mond Petőfi verse, ezért Bástya elvtárs letiltatja a verset, mert magára ismert.

Talán szégyelli magát, csak az önös érdeke és a zsebe fontosabb mint az erkölcse.

Bástya elvtárs azt is tudja, hogy a vers nem hozná lázba a népet, nem lenne újabb forradalom, de azt akarja, hogy a verset ne társítsák hozzá.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még,

Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon

El nem hagynám én szűlőföldemet,

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom

Gyalázatában is nemzetemet!

Ezt a Petőfi vereset egy nyolcadikos tanuló szerette volna előadni hazánk, mi több, nemzetünk védelmi egyetemén, amit Bástya elvtárs és az ő szelleme lengi tele.

Pocakos tábornokunk, nemzetünk O1G-je fő feladatnak jelölte ki a hazafias nevelést.

Tudjátok, erre akkor van szükség, amikor a nemzetben ez magától nem fejlődik ki, mert elvették a kedvét a hazájától.

Amikor az ember a rendszer miatt megutálja a saját hazáját, de nem hagyja el, akkor marad a szülőföldjén, de kiölték belőle a hazafiságot.

A diktatúra egyik legfőbb jellemzője, hogy erőszakkal, tiltással, fegyelmezéssel akarja visszarakni a hazafiságot a polgárokba.

Ha nem szereted magadtól a rendszert, akkor belédverjük!

Márpedig akkor is szeretni fogod a diktatúrát, vagy kapsz egy sallert!

A magyar rendszerek sosem úgy működtek, hogy a polgárok megszeressék.

Olyan rendszerváltást vártunk, ami szerethető, élhető, emberi.

Fél év alatt jöttünk rá, hogy a rendszerváltás átverés, és hagytuk, hogy maradjon a múlt.

Volt egy taxisblokádunk, amikor úgy nézett ki, hogy meglesz az a forradalom, ami egy valódi rendszerváltást hoz.

De valahogy kifulladt.

Kifulladt, mert túl sok még az elvtárs az országban. Túl sok a volt MSZMP-tag, KISZ-tag, a 3/3-as besúgó, akik még saját szüleikről, barátjaikról, szerelmeikről jelentettek.

A mégnagyobb barom saját magáról is jelentett.

Hatalmas film A tanú.

Benne éltünk, tudtuk, ismertük a rendszert, mégis filmen látni, s kinevetni saját magunkat, az egy magyar életérzés.

Akkor jöttem rá, hogy ez nem a legvidámabb barakk, hanem a leghülyébb.

A valódi tanú filmet nem Bacsó Péter rendezi, hanem mi magunk.

Bacsó Péter megmutatta magunkat, s mi azt hittük, hogy ez csak egy film.

Sokan nem veszik észre, hogy egy filmben élünk. A saját hülye filmünkben, életben tartva Bástya elvtársat, Virág elvtársat, a pocakos tábornokokat és az államvédelmiseket.

Ezt mi hagyjuk, és nem a forgatókönyvíró, a rendező.

Naponta leforgatunk egy részt A tanúból, ami hosszabb ideje tart mint a Szabó család, vagy a szomszédok. Ezek már megszűnt sorozatok, A tanút pedig forgatjuk tovább.

Nem tudunk kilépni a sorozatból, a saját nyomorunk, betegségünk rabjai vagyunk.

Megszűnt a MOKÉP, ideje lenne leállítani a forgatást is.

Ne legyünk tanúi egy ilyen rendszernek!